Rendszeres látogatója vagyok Székelyföldnek, és nem csak az otthoniak miatt vagy mert ott születtem, hanem mert még mindig akad számomra is hely, amit még nem láttam, amiről még nem is hallottam és mert egyszerűen szeretem. Itthon baráti és ismerős körökben bombáznak a kérdésekkel, hogy milyen Erdély, milyen Románia, milyen Székelyföld? Mire kell figyelni? Miért érdemes oda menni? Érzem a feltett kérdés mögött a gyanakvást, a félelmet, melyeket az elterjedt legendák táplálnak a román magyar viszony miatt. Nem szeretném a dolog politikai attitűdjét sem vizsgálni, sem pedig kifejteni, pusztán a tapasztalataimat fogom megosztani, nem Romániáról, nem Erdélyről - arról talán majd egy másik írásomban - hanem Erdély szívéről, Székelyföldről.
Néhány hasznos információt szeretnék megosztani azokkal, akik először járnak ide: 
- Tapasztalatom szerint nincs értelme ITTHON túl nagy mennyiségű Lejt váltani, mindössze annyit, amennyit az oda úton használni fogunk.
- Pénzváltáshoz a hivatalos boltokat javaslom Székelyföldön (Mi Csíkszeredában szoktunk váltani az Inter-Discret Exchange-ben; cím: Strada Pieții 7, Miercurea Ciuc 530103, Románia). Lejt mindössze azért váltunk, mert Korondon, Parajdon és más településeken a bazárokban, útszéli árusoknál (ezt később kifejtem) nem lehet kártyával fizetni.
- Érdemes az útra szendvicseket gyártani, mert hosszú, de pl. az útba eső Királyhágón található étteremben is ki lehet próbálni a helyi menüt.
- Szükségtelen élelmiszert vinnünk magunkkal az ott-tartózkodás idejére, mert szinte azonos (vagy alacsonyabb) áron tudunk Erdélyben mindennemű élelmiszert vásárolni (Meglátásom szerint jóval nagyobb ott a választék és az üzletek polcai is sokkal inkább tele vannak). A Perla Hargitei ásványvíz savas és mentes változatát egyaránt javaslom megkóstolásra.
- Tankolni sem feltétlenül szükséges a határ átlépése előtt (bár közvetlenül utána sem, mert ott természetesen drágább az üzemanyag, ahogy itthon is a határ mellett), mert az árak hasonlóak a hazaiakhoz. Legjobb árat a Lukoil és a Petrom kutakon találunk. Az üzemanyag minőségéről nincs negatív tapasztalatom. 
- Székelyföldön a szállás pénztárcabarát

A keresőóriás térképét használva, útvonaltervet készítünk, mely első ránézésre és a 600 km-es távolságot tekintve nem tűnhet tapasztalt sofőröknek megterhelő útnak, de ez senkit ne tévesszen meg. Mikor Németországba jártam, az arra vezető úton nagyjából ugyan ez a távolság Salzburgig, amit néhány apróbb kötelező megálló beiktatásával is 7-8 órán belül teljesítettem (persze ha nem állt be az M1). Nos, ugyan ez a távolság a Debrecen - Berettyóújfalu - Ártánd(Bors) - Királyhágó - Kolozsvár - Csíkszereda útvonalon legalább 11 óra. Ezt az időt lehet faragni, ha Romániában az ott megszokott - lakott és azon kívüli területeken egyaránt - 90-100km/órás sebességgel haladunk. Ezt nem annyira szeretem kockáztatni, mert egyrészt iszonyatosan balesetveszélyes, főleg azért, mert Romániában jellemzően sehol nincs járda az út mellett, így a gyalogosok az út szélén kénytelenek közlekedni (és a többi), másrészt nem szeretnék egy morcos román rendőrbe se belefutni, hogy aztán alkudozással növeljem az amúgy is hosszú út időtartamát. A traffipax nagyon ritka, az előre telepítettek nem üzemelnek, viszont itt-ott azért sunyiban lapul egy-két szerv és aktívan fényképezget. Ettől függetlenül, az ésszerűség azt diktálja, hogy ha már elindultam, inkább érjek oda később, de egyben. Igaz, hogy ennek van egyéb jellegű ára is, például dobhártya pusztító hangjelzés társaságában előznek a tizenhat tonnásak miután a kanyargós út miatt addig két centivel a hátsó lámpám mögött állandó villogással követő Fittipaldi egy rövid, már majdnem előzésre alkalmas szakaszon végre maga mögé utasíthat. Ugyan ez igaz a személyautókra is. Szerinte, ha fizikailag alkalmas lenne rá, a lovas szekér is megelőzne, mert az az érzésem, hogy nekik rossz mások mögött lenni. Bár ezzel ellentmond a félig magyar, félig román új, kibédi "ismerősünk", aki úgy írta le ezt a mindennapos tevékenységet, hogy neki sok a dolga, ezért nagyon siet, így teljesen mindegy hol közlekedik, az ő sebessége autóval mindenhol 90km/óra. Nos, így utólag ezt továbbgondolva, nagyon igaz, hiszen az addig agresszíven és az előttük lévőnél mindenképpen gyorsabban közlekedő románok a rövid, de annál kitűnőbb autópályán is a jól megszokott 90-100 km/órás sebességgel közlekednek 130-as korlátozásnál. Ez ilyen örök tempomat lehet. Nos, ők tudják. 
Az oda utat tekintve, a magyarországi szakaszról sokat nem írok (M3 autópálya szinte a határig). A határon az átjutás nagyjából 10 percet vesz igénybe, nem jellemző, hogy kötekednének. Ünnepnapokon az ott töltött percek órákká szaporodhatnak, érdemes erre odafigyelni. A határt követően autópályát legközelebb Kolozsvár előtt fogunk látni, azt is csak egy 40 és egy 12-13 kilométeres szakaszon. Romániában kötelező útdíjat fizetni, melyet a határon átkelve jobbra a kis bódékban tehetünk meg, ennek ára nagyjából fele egy hétre, mint Magyarországon 10 napra az autópálya díja (ha jól emlékszem 1600 Ft volt). Lehet Forintban és Lejben is fizetni, de mindenképpen kötelező és el fogják kérni az autó forgalmi engedélyét. Nagyváradon megyünk keresztül, az utak minőségére nem lehet egy szavunk sem, inkább csak annyi, hogy bárcsak Magyarországon is ilyen jó utak lennének. Ezt követően Királyhágót érdemes megemlíteni, csodálatos panoráma tárul elénk, de leginkább az utasok elé, mert a szerpentines utak nem mindig hagynak lehetőséget bámészkodásra a sofőrnek. Ezt követően megérkezünk az autópályára, amely szintén tartogat egy csodaszép látványosságot, a Tordai-hasadékot. Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, megnézni, bejárni, de út közben is nagyon látványos. A két autópálya szakasz nagyon rövid, de annál hasznosabb. Emlékeimben élesen él még, mikor Kolozsváron keresztül tudtuk csak megtenni az utat, igencsak megnövelte annak időtartamát. Szép város, ide is érdemes ellátogatni, de ha az útvonalunk kötelező része, akkor úgy sokkal fárasztóbb. Az autópályát követően Marosvásárhely környékére érkezünk, innentől mondhatjuk, hogy beléptünk Székelyföldre. Érezhető lesz a különbség több szempontból. Míg az eddigi útszakaszon ritkán találkoztunk magyar szövegekkel, úgy itt egyre gyakoribb, jellemzőbb az. Más az épületek stílusa, rendezettebb, összeszedettebb. És láthatunk Székelykapukat. Nem mellesleg, magyarul is fognak hozzánk szólni. Folytatva utunkat még Székelyudvarhely előtt, három olyan településre érkezünk, amelyek mondhatni világ, de legalább Európa hírűek. Olyan ember létezik csak, aki már hallott róluk és olyan, aki majd fog. Sorban Szováta, Parajd és Korond. Mindháromnak megvannak a saját nevezetességei, azokat megírni most nem fogom, úgy is mindenkinek barátja a Google, rengeteg információt meg lehet ott lelni. A saját szemszögemből viszont megosztok pár érdekességet. Szováta egy kis város Medve-tóval, sétáló utcával, bazárokkal. A Medve-tó mellett több kisebb tó található, ezek vize nagyon sós. Sajnos nem jut eszembe a neve és sehova nem véstem fel azt, de van egy kis tó a Medve-tó mögött, ami annyira sós, hogy elsüllyedni is nehéz benne, illetve iszapja legendásan gyógyító hatású. Régen sokat fürödtünk benne még éjszaka is, ma már körbe van kerítve és tudomásom szerint tilos megmártózni benne. Nagyon szép kis üdülőváros. Szováta után Parajdra érkezünk, amely Sóbányájáról és fürdőjéről híres. A sóbányában még gyerekként voltam iskolai kirándulás során. Busz visz be a lépcsőig, onnan gyalog kell lesétálni a bányába. A közeljövőben biztosan meg fogom látogatni, hogy emlékeimet megújítsam. Parajd után Korondon érdemes megállni és elidőzni. Az út szélén található kirakodóvásáron válogathatunk a végtelen mennyiségű portéka közül:

Itt azért igen sok időt el lehet tölteni, ahogy hasonló mennyiségű pénzt is el lehet költeni. A Zakuszka alap, aki kicsit is zöldségpárti ebből biztosan vesz egy üveggel. Van belőle több féle, mindegyiket érdemes megkóstolni. Ha esetleg valaki tud römizni, itt tud venni magának 40-50 Lej ellenében fa dobozos, igazi "kő" römit. Korond után Székelyudvarhelyt kikerülve Homoródfürdőn (itt feltankolhatunk, az úgynevezett borvízből, mely itt Erdélyben kapta ezt a nevet, gyógyhatású szénsav tartalmú ásványvíz) keresztül 11 és fél óra út után megérkeztünk Piricskére, ami egy kis üdülőfalu az erdő közepén, Csíkszeredához közel. A kis házikóhoz, amely a szállásunk volt a 13A útról balra lekanyarodva egy kavicsos-földes úton jutottunk el. Érdemes arra odafigyelni, hogy ezen a vidéken augusztus közepétől éjszaka már eléggé lehűl a levegő, Csíkszeredában és Gyergyóalfaluban, meg persze a környéken számítani lehet pár fokos éjszakákra is. Gyergyóalfalu egyébként is Románia leghidegebb település. Nebuló koromban előfordult, hogy az iskola épületét a reggeli órákban az udvaron található mellékhelyiség használata céljából sem hagyhattuk el, mert még -30 °C alatt volt a hőmérséklet és napközben sem igazán emelkedett -20 °C fölé. Manapság ez már megváltozott, de azért komoly fagyok még elő-elő fordulnak. Visszakanyarodva Piricskéhez, tudni kell még, hogy ez a kis település 1500 méter feletti magasságban terül el, így ezt is érdemes figyelembe venni. A kis házhoz vezető úton fentről látni a Csíki medencét illetve tanácsos leengedni a kocsi ablakát (már ha nem megy előttünk senki) mert az erdő elképesztően friss levegőt varázsol nekünk.Csíki medence a háttérben:A ház, amelyben esténként nyugovóra tértünk egy faház az erdő közepén, távol a város zajától, madarak énekétől hangos, igazán vadregényes. Éjszakánként a város fénye nem nyeli el a csillagokat, így azok ragyogásával kényeztethetjük szemünket. Nem csak szállásunk, de kiinduló pontunk is volt Piricske, innen indultunk, hogy szemügyre vegyük Székelyföld csodáit. Természetesen mindet nem tudom bemutatni, mert ahogy azt már az elején is említettem, még annak ellenére sem ismerem minden szépségét, hogy ott születtem, ráadásul képtelenség is az összeset számon tartani, de ütős és szájtátós kirándulást lehet összehozni a most következőkből. Leginkább Hargita megyét járjuk körbe, de eljutunk Maros megyébe is. Természetesen Kovászna megye is szerves része Székelyföldnek, de arról majd egy legközelebbi bejegyzésemben írok, miután felelevenítettem egy helyi kirándulással gyerekkori emlékeimet. Piricskétől kelet felé indulva nagyjából 15 kilométer után megérkezünk Csíkszeredába, az ideáig vezető úton érdemes nyitva tartani a szemünket, mert a szerpentines út több kanyarjából is megcsodálhatjuk a Csíki-medencét. Csíkszeredától északkeletre megcsodálhatjuk a Csíksomlyóban található igen híres kegytemplomot, mely a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye, több százezren látogatnak el ide évente, nem csak a Csíksomlyói búcsú idején. A városból dél felé, a Gyergyó-medencéből eredő és a Déli-Kárpátokat kettészelő Olt folyó társaságát élvezve indulunk el a Szent-Anna tó irányába. A Szent Anna-tó (keletkezéséről nem írok, az internet a létező összes információt tartalmazza), mely Hargita és Kovászna megye határán egy kihűlt vulkáni kráterben található, nagyjából 55 kilométerre van Csíkszeredától. Az út hosszának nagy részén az út kitűnő minőségű, ám a Sepsibükszádtól a tóig vezető útszakasz szinte járhatatlan. Míg az addigi út nagyjából 30 percet vesz igénybe, addig ez a tizenhét kilométeres etap legalább egy órás fejfájást okoz. Szerencsére a látvány kárpótol mindezért, de ugyan ezt az utat, majd visszafele is végig kell szenvedni. Eddig háromszor volt szerencsénk meglátogatni a tavat, ebből két alkalommal az ott élő medvék közvetlen társaságát is élvezhettük. Néhány éve még megengedett volt a fürdés a tóban, ottlétünkkor erre nem volt lehetőség a tó védelmének érdekében.  

Innen észak felé a Gyergyói-Medence az irány, ami szintén sok látnivalót rejt. Tudni illik, hogy a Magyarországon is egy rövid szakaszon hömpölygő Maros folyó innen ered. Az Egyes-kő egy óriási sziklatömb két sziklás hegytömb között, melyet ezen az ötven kilométeres szakaszon többször is megcsodálhatunk. Útközben mindenképpen érdemes megállni Tekerőpatakon (DJ138, Valea Strâmbă 537309, Románia) a sajtkerítésnél, hiszen az udvarban található kis boltban nem csak a szemünket kápráztathatjuk. Nagyon sokféle sajtot találunk a szarvasgombástól a pirospaprikásig, ha pedig meg szeretnénk kóstolni, csak kérnünk kell és megadatik.Gyergyószentmiklós várost elérve, keleti irányba, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros felé vesszük az irányt. A várostól nagyjából huszonöt kilométerre található a tó, de a kevés kilométer senkit ne tévesszen meg. Az odajutás időigényes, az út itt-ott nagyon rossz és a forgalom is elég nagy. Legalább 1 órával számoljunk. Szokásom mondani, illetve ez esetben írni, hogy a látvány mindenért kárpótol. Ez itt hatványozottan igaz. Utunk e szakaszának első állomása a Gyilkos-tó, melynek keletkezését szintén nem osztanám most itt meg, néhány képet azonban igen, az odaút szépségeiről és a tóról is:Útszéli bazárok, kürtőskalács, rengeteg ember, itt-ott szemét, forgalom irányító rendőrök és csodás látvány. A parkolás nem ingyenes, néhány Lej ellenében azonban van szabad hely, jegyet a parkoló bejáratánál álldogáló jegyárustól lehet venni. Kicsit beszélnek magyarul, van, aki elég jól. Mellékhelyiség van, az is fizetős, pár Lej ellenében használható és viszonylag kulturált. Ide szükséges készpénzt hozni, mert parkolójegyet váltani, bazárokban vásárolni és mosdót használni csak azzal lehet. Az itteni kürtőskalács különösen ízletes. A tóban fürödni tilos, csónakázni viszont lehet, de sokat kell sorban állni érte és nem ingyenes. A Gyilkos-tavat magunk mögött hagyva a Békás-Patak kíséretében tovább haladunk utunkon és megérkezünk egy olyan helyre, ahol a szikla az úr. Az út mentén rengeteg bazáros van, csak készpénzzel lehet náluk fizetni. Ez az a hely, amelyhez nincsenek, de nem is kellenek szavak, a képek fognak helyettem mesélni: Nehéz betelni a látvánnyal, de a napunk sajnos véges, így tovább kell állni. Az irány nyugat. Gyergyóalfalu után egy hosszú falun kell keresztül menni, Borzonton, nemsokkal a falu végét jelző tábla után (1-2 km) a baloldalon van egy hely, ahol érdemes egyet ebédelni. A hely neve Basa Fogadó. Egy igen közismert hely, egyből rá lehet ismerni, mert mindig sok autó áll előtte vagy az út jobb oldalán található parkolóban. Némi szerencse is kell ahhoz, hogy enni is tudjunk, mert mindig teli s tele van a hely. Érdemes előre asztalt foglalni, vagy talán délután 4 óra körül ül le egy kicsit a forgalom, akkor lehet szabad asztalt találni.Innen Gyergyóalfalun, Gyergyócsomafalván majd Gyergyóújfalun keresztül Zeteváralja és az ott található Víztározó a következő megálló. A gát gigantikus mérete önmagában különleges látványt nyújt, a tó hab a tortán, ráadásul megmártózni is szabad benne.

Tovább haladva Székelyudvarhely felé Fenyéden és Máréfalván különleges, díszítésekben gazdag Székelykapukat láthatunk.  

Fenyéd faluból kiérve nyugat felé újfent Székelyudvarhelyen találjuk magunkat, ahonnan Korond felé be is fejezhetjük barangolásunkat. A fent összeállított túra kis távolságok megtételét veszi igénybe Székelyföldön, ám az idő, amit az ember szíve szerint rászánna, az a végtelen.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!